Milyen előzményei voltak a 480-asnak? Van követője a típusnak? A VOLVO az amerikai piacra koncentrálva egy kisméretű, fürge sportkocsival szeretett volna az ottani piacra betörni, akkor, amikor ott és Európában az üvegszál erősítésű műanyagkasztnis sportautók már megjelentek (Lotus, Corvette, Studebaker). Vegyük időrendi sorrendben a VOLVO sportautóit!

1954: a nagyon kis szériában (67 db és az összes megvan még!) készített műanyag karosszériás P1900-as nem hozott sikert, kicsi volt és drága. Gunnar Engellau egy tesztvezetés után annyira elégedetlen volt vele, hogy azonnal leállította a gyártását. 1959: a következő sportautó a P1800-as volt, igazi remekművet alkotott Pelle Peterson. Olasz formavilág, angol gyártás az első években, aztán a minőségi problémák miatt áttették a gyártását Svédországba, a P1800 S is ezt jelzi. Következett a P1800 ES (1971), az az időtálló formavilág született meg, amit a 480-as és a C30-as is továbbvitt: kétajtós, négyüléses sportos kombikarosszéria, a „shooting brake”, tisztaüveg hátsóajtóval, jellegzetes hátsó vállövével. A 480-as formai utódja a C30-as lett: “…minden, minden ami a szuperdivatos C30-ban jó formai ötletnek tűnik, innen jön” (Totalcar). Hogy melyik típus szebb, melyik értékesebb, melyiknek nagyobb a presztízse, ez egy örök és eldönthetetlen vita a P1800 ES és a 480-as rajongói között! Nem szabad kihagyni a Bertone tervezte kétajtós 780-ast, igaz, az méretei miatt inkább már egy másik kategória, de mindenképp egy lépés volt a sportosabb irány felé.

Az örök forma, a „Shooting brake”

debütált a genfi Világkiállításon, gyártása, forgalmazása 1986-ban indult és 1995 őszéig gyártották. Végleges karosszériaformája hosszas kísérletezgetések után alakult ki. Híres elődjének, a P 1800-asnak az egybeüveg hátsó ajtaját – amit aztán a C 30-as is megkapott – a kétajtós, de kényelmes négyüléses utasteret rejtő “shooting brake” karosszériaformát örökli. A ma ismert formáját a Bertone stúdió tervét elvetve – Rob Koch vezetésével egy svéd-holland tervezőcsapat rajzolta meg. Összesen  80 464 db készült,  a hollandiai Born gyártósorán.

Annó Amerikának tervezték, a sors és a második üzemanyagár-robbanás miatt végül az összes Európában maradt! Az amerikai szabványok miatt kerültek rá a méretes túlnyúlású első és hátsó lökhárítók, ezek a hajlékony műanyaghéj és a habosított betét miatt 8 km/h sebességig deformáció és törés nélkül elviselik az ütközést. Szintén az ottani szabvány követelte a bukólámpákat és a kocsi oldalán elől-hátul a sárga fényvisszaverő prizmákat.

Az utángyártott hátsó lámpák paneljei és a középső panel kincset érnek: ITT megrendelhetőek!

Az 1985-1995 között gyártott 480-asok darabszámának alakulása

Korát meghaladó merész formatervével (masszív első-hátsó lökhárítók, feltűnő bukólámpás orrész, ék alakú kasztni a jellegzetes hátsó vállrésszel, ami átvezet a jól eltalált kortalan hátsórészhez  a két csíklámpatesttel és a teljesüveg ajtóval),  egyedi jelenség volt és még most is az.

Napjainkban is megfordulnak utána az utcán, rengeteg imádója van a 480-asnak. A mutatós kabrió kész prototípusa sorozatgyártásba sajnos sosem került. A phase I-es sorozatnál a fél Európát érintő beszállítói kör miatt mindenféle, főleg elektromos eredetű hibák, minőségproblémák jelentkeztek, ezeket aztán 1990-re orvosolták.

Elsőként alkalmaztak központi számítógépet (IC), amely a műszerfalon olyan infókat adott (mindezt 1985-ben!), mint a pillanatnyi- és az átlagfogyasztás, a megtehető távolság, a motorolaj- és a hűtőfolyadék pillanatnyi hőfoka, külső hőmérséklet.

Ezek mellett olyan kényelmi funkciókat biztosít, mint a bekapcsolt ablaktörlő üzemnél hátramenetbe váltáskor automatikusan induló hátsó ablaktörlő; leparkoláskor sötétben a “Follow me home” funkció, amely az első fényszórókat késleltetve kapcsolja ki. Napjainkban egyre kevesebb magyarországi 480-as fut az utakon, tulajdonosai ragaszkodnak a megszerzett példányaikhoz. A lassan már veteránkorba lépő, jó állapotú példányok néhány év múlva már komoly összegeket fognak érni tulajdonosaik számára, mivel a magyar használtautó piacról gyakorlatilag eltűnőfélben van a típus. Az Országos Volvo Találkozók (OVT) egyik fénypontja az a jó esetben egytucat 480-as, amelyeket ilyenkor  együtt látni.

Meggyőző és élvezetes a 480-as vezetése, ez nem véletlen, hisz az első futómű hangolását a Lotus végezte. A hátsó futómű merevhidas konstrukciója miatt nagy sebességnél, keresztirányú útbordáknál elpattoghat. Az 1985-ös gyártás beindítása után két akkori turbós konkurenssel (Honda Prelude 2.0, VW Golf GTI) közösen tesztelték az autó vezethetőségét, fogyasztását és futóművét.

Korának töréstesztjein előkelő helyen végzett, annak ellenére, hogy egy könnyű autóról beszélünk (1 035 kg), amely sok műanyagból készített karosszériaelemet tartalmazott. A gyári könnyűfém felnik egész sorozatát tervezték és gyártották a 480-asokhoz is, évjáratfüggő a legtöbb, ahogy a karosszériák színkódjai is. A holland 480-asok klubjának portálja jó áttekintést ad a felni- és gumiméretekről. A turbós és a kései kétliteres változatoknál megjelentek a hűtött első féktárcsák, az utolsó évjáratokhoz az ABS mellett már alap volt a TRACS is.

A honlapon szereplő anyagok, képek a “Volvo Car Corporation” és a magyarországi Volvo tulajdonosok szellemi tulajdonát képezik!