Hol is kezdődött a VOLVO mániám? Talán kölyökkoromban (az 1980-as évek elejéről beszélünk!), mikor autószerelő apám egyik kliense beállított a váltóhibás, nagy kék 245-ösével és így volt alkalmam a javítása alatt megismerni a svéd vasat kívül-belül. A keleti tömb márkái után ez volt akkor a tömör vas, a biztonság, a minden! Középiskolás éveim végén indult egy német tv-sorozat, a „Guldenburgok öröksége„, amiben megjelent az akkor debütáló 480-as. Nagyon megfogott szokatlan formája, akkor döntöttem el, hogy egy ilyen KELL nekem! Lett is, igaz jó 27 év múlva! 🙂
Első autós élményem apám Fiat 1100 D-je volt. Bátyámmal abban nőttünk fel; amikor a család kinőtte (apám túl magas volt hozzá) és mivel imádta a nagy motorokat, a limuzinokat, egy 1965-ös M21-es Volgát keresett magának. Ez vitt aztán minket mindenhová, kamaszkorunkban teljes felújítást is kapott, bő három évtizedig futott, míg végül apám letámasztotta, miután megkapta a felújított piros kombi Zsigámat. Ezt az 1974-es(!) 1200-as kereklámpás kombit apám szakmai irányításával talpraállítottam, rááldozva 1990-es évem utolsó nyári szünetét. Ekkor kezdtem az első egyetemi évemet a debreceni DATE-n; végigszolgált az öt év alatt, sokat maszekoltam vele, majd első munkahelyem harmadik évében vettük meg az utódját, egy fehér kockalámpás 1500-as 2104-est, vastag alulökösökkel.
Motorikusan egyik sem hagyott cserben, igaz itatni is kellett őket rendesen. A karburátor-gyújtás kombóval azért állandóan óberkodni kellett. A 2104-esben difi csere is volt. Akkor már váltani akartam Volvóra. A típusokat átnézve maradtam a klasszikus volvós formákat még őrző négyes családnál, az S40-es kasztnija már nem tetszett, elment a „szopottgombóc” irányba, hol volt akkor már a jó kis tégla forma?!
Hosszú keresgélés után találtam rá a megfelelő darabra. Egy budapesti hölgy árulta a vasat, kétliteres motor, ajó általános állapot és megnyugtató szervízmúltja miatt döntöttem mellette. 189 ezer km futásteljesítménnyel került hozzánk. Hazavezetésekor az első tankolás után nem akart beindulni, egy perc után kiderült, hogy csak a beépített indításgátló tette a dolgát, ilyen ugye nem volt a Ladáimban :-). Az 1994-es gyártású 460-ast a bécsi Denzel kereskedésből szállították át a bp-i kirendeltségükre, ott vette át a Westel Rt. ugyanazon év augusztus 2-án. Felsővezetői szolgálati autóként használták, vezetett szervízkönyvvel (Ivanics), aztán Seres szervizelte a második gazdájánál, majd mi következtünk. Az autó műszaki története a Totalcar Népítéletében visszaolvasható. Igazi kedvencünk lett, nálunk több mint 15 évet szolgált meghibásodás nélkül, ez alatt több mint 130 ezer km-t futott.
Elszenvedtünk vele valamikor a horvátországi Fiume mellett egy ráfutásos balesetet is, megvédett minket, aztán még, ha elől-hátul kissé törötten is, de hazahozott minket. Kijavíttatása után hűségesen futott tovább. Igaz, ehhez mindent meg is kapott, tízezer km után olaj- és szűrők, fogyó-kopó alkatrészek rendszeresen cseréltem. Két vezérléscserét ért meg nálunk. Aztán 2019-ben már egy komoly karosszériajavítás (belső és külső kerékjárati ívek, küszöbök, ajtók alja, első sárvédők cseréje) és fényezés következett. Rengeteg gyári extrát szereltem be. A teljesség igénye nélkül: ködfényszórók, harmadik féklámpa, hátsó rendszám alatti összekötő híd fényszórómosó– és törlők, küszöbvédők, könyöklő, bőrözött kormány, bőr sebességváltókar szoknya, kihajtható hátsó biztonsági gyerekülések, 15-ös gyári CETUS könnyűfém felniszett, Thule tetőcsomagtartó, pollenszűrő ház stb. Nem terveztük az eladását, de 2020 januárjában mégis új gazdája lett. Bármikor ha beleültem, bárhová el mertem vele indulni, most is a nagybetűs Megbízhatóság jut mindig eszembe róla. Eladásakor 319 ezer km volt benne, mindez bontatlan motorral és váltóval, olajat nem fogyasztott. A JSzP adatai szerint még most is fut.
A 460-asunk 15 év használat alatt megmutatta, hogy megbízhatóság és tartósság tekintetében nem lehet okunk panaszra, talán ezért is, meg az akkor még bakancslistámon szereplő (Guldenburgok sorozat, 19 perc 20. másodperce! 🙂 ) 480-as egyedi formája miatt, no meg a 480-as ismerősök kétségbeesett figyelmeztetése ellenére 🙂 2007-ben eljött a pillanat, hogy levadásszak egy példányt. Ez egy eléggé hosszúra nyúló folyamat lett, már már feladtam, de 2008 február végére csak célkeresztbe került egy metálzöld példány.
Ekkor már a harmadik VOLVO találkozó szervezésén is túl voltam, így már a volvós ismerőseim is keresték a 480-asokat nekem. A sok leharcolt, széthajtott darab után végül egyik ismerősöm, Gábor jelzett, hogy tud egyet Albertirsán. Ő lett a mienk, azóta is használjuk, szeretjük, megunhatatlan, persze, mert ad is munkát! :-). Erről az autónkról is készült beszámoló a Népítéletben. Egyik barátom, István, aki szintén hosszú évekig nyüstölt egy fehér 480T-t, simán csak „kisszutyoknak” becézte a vasát és ez nem véletlen! A fejlesztése során tombolt a csináljunkmindentműanyagból!” korszak, ez (is) sújtja a típust. Kinyomoztam és szétszedtem a beltér összes műanyag paneljét, az ajtóborításokat, a rögzítőfüleket, a patentokat, bolhákat marokszám cseréltem, már csak egy ép műszerfal keretet keresek; igaz, erre az esély, hogy gyári állapotút találjak, igen kicsi, de nem adom fel. Talán a műszerfal gyenge rögzítése és a nem épp tükörsima utjaink miatt a központi műszeregységet javítanom kellett. Egy idő után nem működött a sebességmérő mutató, aztán megállt a km számláló, a motorhőfok és a benzinszint mutatók is sztrájkolni kezdtek. Egy apró fogaskerék cseréje és a két főcsatoló alatti és a nyáklapon lévő összes többi érintkező újraforrasztása megoldotta a problémát. A négyeseink azonos motorral és futóművel rendelkeztek, a legtöbb apró szerelést, olajcseréket én végzem, csak az emelőt, aknát igénylő szerelésekkel megyek szakműhelybe. Az autó első tulaja, egy budai körzetben praktizáló orvos hölgy (nem neppermese, vételkor két matrica is igazolta ezt a szélvédőn:-)), így hát volt koccanásnyom a karosszérián rendesen, körbe-körbe: jobboldali ajtó és B oszlop is kapott, BE ajtólemez, a műanyag lökösök sarkai, kivirágzottak a hátsó sárvédőívek. Ezeket orvosolni kellett, a két ajtó a szakaszhatárolókkal cserélve lett, majd lakatosműhely és festőkabin (413, vase green metallic), következett. A fényezés utáni eredmény elég meggyőző lett.
Az elmúlt évek alatt féktárcsák és betét cserék, fogyó-kopó alkatrészek cseréi is megvoltak. Motortartó bölcső, motortartó hátsó gumibak és bal alsó lengőkar is cseréért kiáltott, a típusra jellemző váltóhiba itt is beköszönt, ez is javítva lett (köszönet Andrásnak!). Egy, a szélvédőn koppanó nagyobb kavics miatt szélvédőcserére is sor került (2018). A kétliteres motor megbízható egyhangúsággal teszi a dolgát, könnyen mozgatja az alig egy tonna feletti kasztnit (1040 kg). Nálam egy teljes – leömlő utáni – kipufogórendszert már elfogyasztott, olajat viszont nem 🙂 ! A futóműve kényes, azonnal jelzi, ha egy reakciórúd, egy alsó talpas vagy egy kormányösszekötő megfárad, erre figyelni kell. A kormányműve engedte az olajat, ezt is cserélni kellett, volt valamikor egy JE rugótörés is. Külön fejezetet érdemel a négyesek rögzítőfékje, ez a tárcsa miatt kissé túlbonyolított, ez felújításra került 2022 telén. A féltengelyek külső és belső gumiharangjait cserélgetni kell, gyári már nem elérhető. Elektronikája a típusnak eléggé beteges, ez az egyik gyenge pontja. A már említett műszeregység javítása mellett egy ablakemelő szerkezetet cseréltem, a hátsó ablak átvezető, széttöredezett kábelkötegét kellett felújíttatnom. Az első lökhárító alsó légterelőt, gyári ködlámpákat és gyári rendszámtartót is kapott. A motoros antenna spiráljának cserére, a sofőrülés ülőlapja áthúzásra, kárpitosra vár, az alvázon van három javítandó hely, szóval sosem fogynak el a teendők a hibalistáról :-).
Az Indexen a VOLVO Fórum törzstagja vagyok, több évtizedes barátságok születtek itt. Az évek alatt több Volvós találkozót szerveztem („Erdélyi Sakál Találkozók”), illetve több országjáró csavargáson is résztvettünk a négyeseinkkel. Ezeken a találkozókon egymás autóit is kipróbáljuk, így került nálam képbe a 960-as. Teltek múltak az évek, míg 2019 decemberében a kecskeméti Sasfészekben rendezett Volvós évzáró baráti vacsora után alkalmam volt kipróbálni Longboat barátom eladósorba került csíklámpás 960-asát. Lenyűgözött a konzervatív, elegáns formája, a csendes, határozottan duruzsoló nyomatékos hathengeres erőforrás, az autó tekintélyt parancsoló mérete, kockasága, az ehhez jól passzoló, négyfokozatú automata váltó és természetesen az autó szinte hibátlan esztétikai állapota. 2020 január elején került hozzánk.
Az autó 1994 évvégi gyártás (12. hó), 1995-ös modellév. Ellenőrzött futással (156 ezer km) vásároltam. Az erőforrás a B6304 kódjelű (204 LE), svéd tervezésű háromliteres, hathengeres, kétvezérműtengelyes, négyszelepes szívómotor. Ez a korát megelőző erőforrás moduláris motorként megjelent és tizenévig szolgált a későbbi 4-5-6 hengeres, újabb szívó- és turbós típusokban. Az autót a vétel előtti évtizedében alig használták, évi egy-kétezer km-t futott. Ez egyrészt örömteli hír volt, hisz garázsban tartották, ezt a megkímélt külső-belső állapota is mutatja, másrészt bizony így jópár kényesebb alkatrész gyorsabban öregedett: a motor- és a klímahűtőket, a fűtőradiátort (köszönet Ícsinek!), a klímakompresszor kuplungját, az automata váltó előválasztó kapcsolóját is cserélni kellett. Új gyári vezérlésszettet kapott 2019-ben, alsó gömbfejeket és stabilizátorpálcákat cseréltünk, új benzinszűrőt és termosztátot kapott. A katalizátor utáni – még gyári(!) kipufogórendszer is megújult, új hátsó lengéscsillapítók kerültek alá. két olajcsere volt már nálam, hiszvétel óta már bő 20 ezer km szaladt a vasba (2023.09.30). A lenti galériában láthatók az általam felkutatott, az előző tulajok fotói az autóról. Az első három 1997-ben készült, az év és a helyszín beazonosításában a képeken szereplő Peugeot Partner segített (annak gyártása 1996-ban indult, a fotókat készítő gépen a dátum nem volt beállítva).
