Hol is kezdődött a VOLVO mániám? Talán kölyökkoromban (az 1980-as évek elejéről beszélünk!), mikor autószerelő apám egyik kliense beállított az automata váltóhibás nagy kék 245-ösével és volt alkalmam a javítása alatt megismerni a svéd vasat kívül-belül. Az akkori keleti tömb márkái után ez volt a tömör vas, a biztonság, a minden! Középiskolás éveim végén elkezdtek egy német tv-sorozatot adni, a („Guldenburgok öröksége„), amiben megjelent az akkor debütáló 480-as, megfogott a szokatlan formája, akkor bekattant valami a kobakomban, hogy egy ilyen nekem KELL! Lett is, igaz jó 27 év múlva! 🙂
Első autós élményem apám Fiat 1100 D-je volt. Bátyámmal abban nőttünk fel; végül a család kinőtte, apám túl magas volt hozzá és megunva az apróságot, mivel imádta a nagy motorokat, a limuzinokat, egy 1965-ös M21-es Volgát keresett magának. Ez vitt aztán minket mindenhová, kamaszkorunkban teljes felújítást is kapott, bő három évtizedig futott, míg végül apám letámasztotta, miután megkapta a felújított piros kombi Zsigámat. Ezt az 1974-es(!) 1200-as kereklámpás kombit apám szakmai irányításával talpraállítottam, rááldozva 1990-es évem utolsó nyári szünetét. Ekkor kezdtem az első egyetemi évemet a debreceni DATE-n; végigszolgált az öt év alatt, sokat maszekoltam vele, majd a munkahelyem harmadik(?) évében vettük meg az utódját, egy hófehér 2104-est, a kockalámpásat, nagy vastag alulökösökkel, ebben már az 1500-as motor volt.
Motorikusan egyik sem hagyott cserben, igaz itatni is kellett őket rendesen. A karburátor-gyújtás kombóval azért állandóan óberkodni kellett. A 2104-es új difit is kapott, az eredeti morogni kezdett, de annyira, hogy alig hallottuk már a motor hangját. Akkor már váltani akartam Volvóra. A típusokat átnézve maradtam a még klasszikus volvós formákat őrző négyes családnál, az S40-es kasztnija annyira már nem tetszett, nagyon elment a „szopottgombóc” irányba, hol volt akkor már a jó kis tégla forma?!
Hosszú keresgélés után találtam rá a nekünk megfelelő darabra. Egy budapesti hölgy árulta a fehér vasat, kétliteres motorja, jó általános állapota és megnyugtató szervízmúltja miatt döntöttem mellette, 189 ezer km futásteljesítménnyel került hozzánk. Hazavezetésekor az első tankolás után nem akart beindulni, persze egy perc után kiderült, hogy csak a beépített indításgátló tette a dolgát :-). Az 1994-es gyártású 460-ast a bécsi Denzel kereskedésből szállították át a bp-i kirendeltségükre, ott vette át a Westel Rt. ugyanazon év augusztus 2-án. A cég egyik felsővezetőjének szolgálati autója volt, vezetett szervízkönyvvel (Ivanics), aztán Seres szervizelte a második gazdájánál, majd mi következtünk. A 460-as műszaki története a Totalcar Népítéletében visszaolvasható. Igazi kedvencünk lett az autó, nálunk több mint 15 évet szolgált meghibásodás nélkül, ez alatt több mint 130 ezer km-t futott.
Elszenvedtünk valamikor a horvátországi Fiume mellett egy ráfutásos balesetet is vele, megvédett minket, aztán még, ha elől-hátul kissé törötten is, de hazahozott minket. Kijavíttatása után hűségesen futott tovább. Igaz, mindent meg is kapott: 9-10 ezer km után olaj és szűrők cseréje, fogyó-kopó alkatrészeket rendszeresen cseréltem. Két vezérléscserét is ért meg nálunk. Aztán 2019-ben már egy komoly karosszériajavítás (belső és külső kerékjárati ívek, küszöbök, ajtók alja, első sárvédők cseréje) és fényezés következett . Rengeteg gyári extrát szereltem be utólag (ködfényszórók, harmadik féklámpa, hátsó rendszám alatti összekötő híd fényszórómosó– és törlők, küszöbvédők, könyöklő, bőrözött kormány, bőr sebességváltókar szoknya, kihajtható hátsó biztonsági gyerekülések, 15-ös gyári CETUS könnyűfém felniszett, Thule tetőcsomagtartó, pollenszűrő ház stb.). Nem terveztük az eladását, de 2020 januárjában csak új gazdája lett (az ok a másik kedvencem, a csíklámpás 960-as, de ennek története később!). Bármikor ha beleültem, bárhová el mertem vele indulni, most is a nagybetűs Megbízhatóság jut mindig eszembe róla. Eladásakor 319 ezer km volt benne, mindez bontatlan motorral és váltóval, olajat nem fogyasztott. A Jármű Szolgáltatási Platform adatai szerint még most is fut.
A 460-asunk 15 év használat alatt megmutatta, hogy megbízhatóság és tartósság tekintetében nem lehet okunk panaszra, talán ezért is, meg az akkor még bakancslistámon szereplő (lásd Guldenburgok sorozat, 19 perc 20. másodpercétől! 🙂 ) 480-as egyedi formája miatt, no meg a 480-as ismerősök kétségbeesett figyelmeztetése ellenére 🙂 2007-ben eljött a pillanat, hogy levadásszak egy példányt. Ez egy eléggé hosszúra nyúló folyamat volt, már már feladtam, de 2008 február végén csak célkeresztbe került egy metálzöld példány.
Ekkor már a harmadik VOLVO találkozó szervezésén is túl voltam, így már a volvós ismerőseim is keresték a 480-ast nekem! A rengeteg leharcolt, széthajtott darab után végül egyik 460-as ismerősöm, Gábor jelzett, hogy tud egyet Albertirsán. Ő lett a mienk, azóta is használjuk, szeretjük, megunhatatlan, persze, mert ad is munkát! :-). Természetesen a 480-asunkról is készült beszámoló a Népítéletben. Egyik barátom, István, aki szintén nyüstölt egy fehér 480T-t, simán csak „kisszutyoknak” becézte a vasát és ez nem véletlen! A fejlesztése során tombolt a „csináljunkmindentműanyagból!” korszak, ez (is) sújtja a típust. Sok sok türelemmel kinyomoztam és szétszedtem a beltér összes műanyag paneljét, az ajtóborításokat, a rögzítőfüleket, a patentokat, bolhákat marokszám cseréltem, most már csak egy ép műszerfal keretet keresek; igaz, erre az esély, hogy gyári állapotút találjak, igen kicsi, de nem adom fel! 😉 Talán a műszerfal gyenge rögzítése és a nem épp tükörsima utjaink miatt a központi műszeregységet javítanom kellett. Egy idő után nem működött a sebességmérő mutató, aztán megállt a km számláló, a motorhőfok és a benzinszint mutatók is sztrájkolni kezdtek. Egy apró fogaskerék cseréje és a két főcsatoló alatti, a nyáklapon lévő összes érintkező újraforrasztásával a probléma megoldódott. A két négyesünk azonos, kétliteres motorral és futóművel rendelkezett, a legtöbb apró szerelést, olajcseréket én végzem, csak a nagyobbakkal megyek szakműhelybe. Az autó első tulaja, egy budai körzetben praktizáló orvos hölgy (tényleg nem neppermese volt, a vételkor két matrica is ezt igazolta a szélvédőn), így hát volt koccanásnyom a karosszérián rendesen, körbe körbe: jobboldali ajtó és B oszlop is kapott egyet, BE ajtólemez, a műanyag lökösök sarkai, kivirágzottak a hátsó sárvédőívek. Ezeket orvosolni kellett, a két ajtó a szakaszhatárolókkal cserélve lett, majd lakatosműhely és festőkabin (413, vase green metallic), következett. A fényezés utáni eredmény elég meggyőző lett.
Az elmúlt évek alatt természetesen már féktárcsákat és betéteket cseréltem. Motortartó bölcső, motortartó hátsó gumibak és bal alsó lengőkar is cseréért kiáltott, a típusra jellemző váltóhiba minket is utolért, ez is javítva lett (köszönet Andrásnak!). Egy, a szélvédőn koppanó nagyobb kavics miatt szélvédőcserére is sor került (2018). A kétliteres motor megbízható egyhangúsággal teszi a dolgát, könnyen mozgatja az alig egy tonna feletti kasztnit (1040 kg). Nálam egy teljes – leömlő utáni – kipufogórendszert már elfogyasztott, olajat viszont nem 🙂 ! A futóműve kényes, azonnal jelzi, ha egy reakciórúd, egy alsó talpas vagy egy kormányösszekötő megfárad, erre figyelni kell. A kormányműve engedte az olajat, ezt is cserélni kellett, volt valamikor egy JE rugótörés. Külön fejezetet érdemel a négyesek rögzítőfékje, ez a tárcsa miatt kissé túlbonyolított. Ez is felújításra került (2022). A féltengelyek külső és belső gumiharangjait cserélgetni kell, gyári már nem elérhető. Elektronikája a típusnak eléggé beteges, ez az egyik gyenge pontja. A már említett műszeregység javítása mellett egy ablakemelő szerkezetet cseréltem, a hátsó ablak átvezető kábelkötegét kellett felújíttatnom. Az első lökhárító alsó légterelőt, gyári ködlámpákat és gyári rendszámtartót is kapott. A motoros antenna spiráljának cserére, a sofőrülés ülőlapja áthúzásra, kárpitosra vár, az alvázon van három javítandó hely, szóval sosem fogynak el a teendők a hibalistáról :-).
Az Indexen a VOLVO Fórum törzstagja vagyok, több évtizedes barátságok születtek itt. Az évek alatt több Volvós találkozót szerveztem („Erdélyi Sakál Találkozók”), illetve országjáró csavargásokon is résztvettünk a négyeseinkkel. Ezeken a találkozókon egymás autóit is kipróbáltuk, így került nálam képbe a 960-as. Teltek múltak az évek, míg 2019 decemberében a kecskeméti Sasfészekben szintén egy Volvós évzáró baráti vacsora után alkalmam volt kipróbálni Longboat barátom eladósorba került, csíklámpás 960-asát. Lenyűgözött a konzervatív, elegáns formája, a csendes, határozottan duruzsoló nyomatékos hathengeres erőforrás, az autó tekintélyt parancsoló mérete, kockasága, az ehhez jól passzoló, négyfokozatú automata váltó és természetesen az autó szinte hibátlan esztétikai állapota. 2020 január elején megvettük.
Az autó 1994 évvégi gyártás (12. hó), 1995-ös modellév. Ellenőrzött futással (156 ezer km) vásároltam. Az erőforrás a B6304 kódjelű (204 LE), svéd tervezésű háromliteres, hathengeres, kétvezérműtengelyes, négyszelepes szívómotor. Ez a korát megelőző, bevált erőforrás moduláris motorként jelent meg és tizenévig szolgált a későbbi 4-5-6 hengeres, újabb szívó és turbós típusokban. Az autót a vétel előtti évtizedében alig használták, évi egy-kétezer km-t futott. Ez egyrészt örömteli hír volt, hisz garázsban tartották, ezt a megkímélt külső-belső állapota is mutatja, másrészt bizony így jópár kényesebb alkatrész gyorsabban öregedett: a motor- és a klímahűtőket, a fűtőradiátort (köszönet Ícsinek!), valamint a klímakompresszor kuplungját is cserélni kellett. Új gyári vezérlésszettet kapott 2019-ben, alsó gömbfejeket és stabilizátorpálcákat cseréltünk, új benzinszűrőt, termosztátot kapott. A katalizátor utáni – még gyári(!) kipufogórendszer is megújult. Új olajokat, szűrőket kapott; azóta már bő 15 ezer km szaladt a vasba (2022.12.30), érik a következő olajcsere. A lenti galériában láthatók az általam felkutatott, az előző tulajok által készített fotók az autóról. Az első három még 1997-ben készült, az év és a helyszín beazonosításában a képeken szereplő Peugeot Partner segített (mivel annak gyártása 1996-ban indult, a fotókat készítő gépen a dátum nem volt beállítva).
